Az első és egyben utolsó posztom óta öt év telt el.
Igazság szerint nem is tudtam mit írni akkoriban, hiszen valódi tapasztalatokkal még nem rendelkeztem, ezért akkoriban úgy döntöttem, hogy várok az eredményekkel és tapasztalatokkal.
Pedig az lett volna az igazi, ha mind a sikereim és kudarcaim egyaránt dokumentálom, de végül az idő csak telt, ambícióm nem volt, és magáról az egykori blogbejegyzésemről meg is feledkeztem, egészen pár nappal ezelőttig, mikor is a párommal megbeszéltük, hogy jön a 3. generáció. Izgatott lett, ezért el is kezdett a gömbhalak után nézelődni a neten, mit kell tudni a fajról. Meglepődve tapasztaltam, hogy a keresési eredmények között eléggé előkelő helyen szerepelt az egykori bejegyzésem, sőt a mai napig látogatják az érdeklődők a posztot, ezért felbátorodva úgy döntöttem megosztom saját gömbhalaim történetét és a velük kapcsolatos tapasztalataim - már csak azért is, mert a ma napig nagyon kevés gömbhalas tapasztalatról látok beszámolót magyar nyelven.
Story time:
Rólam érdemes tudni, hogy 2009-ben 11 éves koromban kaptam az első akváriumomat egy rakat guppival. Ott szerettem bele a haltartásba. Természetesen megvoltak az évek folyamán alaphalacskák: elevenszülő fogaspontyok, tetrák, neon halak, ancik, aranyhalak, betták. Aztán volt, hogy a szenvedélyem úgy eluralkodott rajtam, hogy egyszerre 3 akváriumot üzemeltem, és bettákat szaporítottam, de akkor is úgy éreztem, hogy nem elég.
A betták esetében észre vettem, hogy intelligensebbek a növény- és mindenevő halaknál, és idővel ki is koptak nálam a kevésbé intelligens halak... na jó, nosztalgiából egyszer vettem még egy adag guppit Terraplaza-n, de megint csak az a benyomásom keletkezett, hogy rövid életűek és buták. /elnézést kérek a guppi rajongóktól. Szépek és cukik, de nagyon buták/.
És ugyan csak Terraplaza-n pillantottam meg az első törpe gömbhalat miközben betta-különlegességekre vadásztam. Azt hozzá kell tenni, hogy sosem veszek úgy halat, hogy nem tudok róluk semmit - vagyis az akkori félfelnőtt fejemmel is voltam ennyire tudatos már. Gyermekkoromban volt több halas enciklopédiám, és egyikről sem rémlett, hogy szerepelt volna benne. Már csak ezért is volt különös, hogy sosem találkoztam még vele. Azért itt hagy jegyezzem meg azt is,hogy egy közepes méretű vidéki városban laktam akkoriban, és a helyi akvarisztika sosem hozott a nagykerből ilyen fajta halat.
Na de visszatérve: megláttam, kell. (de nem vettem meg ugye, mert nem tudok róla semmit).
Haza értem és egyből keresgetni kezdtem az infókat a fajról. Szinte rémhírként olvastam, hogy nem fogadnak el hagyományos haleledelt, csak azt ami él és mozog, valamint nagyon agresszívak, ezért csak egyfajos akváriumban tarthatók. A környékünkön nagyon nehéz volt akkoriban beszerezni az élő eleséget, és sem a betták, sem a guppik nem voltak vélhetően jól kombinálhatók a gömbhallal. Akkoriban így le is tettem a gömbikről, de a fejemben továbbra is motoszkált, hogy kell. Szerencsére bebizonyosodott, hogy az egykori rémhírek csak féligazságok.
Kb. egy-másfél év telt el, mire aktuálissá váltak az új jövevények befogadása. Szabadult fel akvárium is, és építettem külön nekik egy növényes low-tech akvát.
Minden készen állt, hogy fogadjam a jövevényeket, azonban pont akkor, azon a Terraplazan elfogytak a korábban említett kereskedő gömbhalai. Megnyugtatott, hogy hétköznap a boltjában megtalálhatók a kínálatban állandó jelleggel.
Nem is volt kérdéses, a kiszemelt hétköznapon kihagytam az egyetemet, felutaztam Budapestre, és elhoztam 3 halacskát. Ők akkor 1,5-2 centis példányok voltak.Egy ideig nézegettem és rendszeresen vártam is, hogy valamelyik hímmé alakuljon, azonban sajnos mindhárom egyed túl idős volt, nőstényekké fejlődtek ki. Későbbiek miatt emiatt csalódott is voltam.
Észrevételek az első generációval kapcsolatosan:
Az első nagy riadalmat az okozta, hogy szerettem volna megetetni őket fagyasztott szúnyoglárvával, ami sikertelennek bizonyult. Teljesen bepánikoltam.
Mikor hoztam haza a halakat a zacskóban feltűnt, hogy pár egyéb élőlény is úszkál a vízben, amiről megtudtam nemsokkal később, hogy úgynevezett cyclops-ok, más néven kandicsrákok. A boltban ezt adták nekik, és valószínűleg fiatalabb korukban is csak élőt kaphattak.
Sajnos a környéken ezt a fajta élőeleséget nem tudtam beszerezni, viszont voltak elfajzott postakürt csigáim egy másik akváriumomban, így ezzel próbálkoztam tovább.
A teszt csiga /az áldozat/ rendkívül jól szerepelt eleségként. Ahogy előbújt házából, egyből magára is vonta mind a három hal figyelmét, akik cuki-bogyó álarcukat ledobva kimutatták foguk fehérjét: brutális módon gyilkolták meg a csigát. Leharapták a tapogatóit, majd a fejét, végül 2-3 falatban az egész haslábat, amit csak elértek.
Én itt meg is nyugodtam, nem fognak éhen halni.
A második dilemma ez után pont az lett, hogy habár sok csigám volt, mégis több nap, mint kolbász, amit zabálni tudnak a kis fejlődésben lévő szervezetek, és hozzá kell tenni, hogy valóbban nagyon szemetelve ettek. A csócsált csigaházakba belerohadt a tetem, így a víz minősége is romlott. És itt arra is kitérnék, hogy míg nagyobb rokonaiknak foguk van, és szükségük van arra, hogy csigaházakat, kagylóhéjakat roppantsanak, addig az édesvízi törpegömbhalnak erre nincs szüksége, ugyan is olyan jellegű fogai nincsenek. Ne várjuk tőlük, hogy feltörjenek bármit is.
Itt látható, ahogy halacskáim kíváncsian levadásszák a gyorsan szaporodó hólyagcsigát.
Tehát a vízminőség romlására és az előbbi probléma orvoslására az alábbi lépéseket tettem meg:
- a félbehagyott csigákat kivettem az akváriumból, a házukat összeroppantottam, majd igyekeztem, úgy visszadobni a csigazsigereket, hogy minél kevesebb csigaház törmelék kerüljön vissza a medencébe. Itt már nem számított, hogy nem mozog, a lényeg, hogy érezték a csigaaromát, amire egyből rákaptak, így sikerült redukálni a vízben maradó bomló anyagokat, és a csiga farmom állománya is fenntarthatóbbá vált: a kevésbé kívánatos génállománnyal rendelkező egyedek mind a gömbhalak áldozatává váltak.
- idővel a helyi akvarisztikába - követve a vásárlói igényeket - érkeztek élőeleségek: tubifex és vörös szúnyoglárva. Általában az előbbi volt elérhető. Ezek is kiváltották a friss csiga problémát.
- az élő vörös szúnyoglárva után egyébként elkezdték elfogadni a fagyasztottat is, de itt különösen kellett arra figyelni, hogy nem szabad egy egész jégkockát bedobni. Érdemes akkorát levágni belőle, amennyit halpopulációnk rövid időn belül el tud fogyasztani, ezzel is elkerülve az ammónia felszabadulását
Egyébként a gömbhalaknak ragadozók lévén rövid az emésztőrendszere: amit megesznek, az hamarosan ki is jön belőlük. Ők is hajlamosak hízásra, viszont a bettákkal ellentétben tudják hol a határ és a gazdag táplálás nem vezet rossz közérzethez, ők feltöltődnek a tápanyagokkal. Náluk megfigyeltem, hogy időnként több táplálékot visznek be, valamikor pedig kevesebbet.
Egyébként az egészséges gömbhal pocakja kerekded, ha táplálékot fogyaszt a gyomor tájékán görcsszerű kitüremkedések alakulnak ki. Ezzel is tudjuk ellenőrizni, hogy az adott példány fogyasztott-e a táplálékból, és mennyit. A görcsök az emésztés előrehaladtával elmúlnak.
Ha lapos a gömbhal hasa, akkor se pánikoljunk annyira be, mint egy guppi esetében. A guppiknál ugyan is ez a biztos halál jele. A törpe gömbhalak ennél sokkal szívósabbak. Egy ideig csak azt jelzik felénk, hogy az adott táplálék számukra nem megfelelő és nem fogyasztják, előrehaladottabb állapotban pedig az alultápláltság jele. Ezt még innen is lehet orvosolni azzal, hogy megkeressük az adott példány kedvelt eleségét és beiktatjuk a populáció étrendjébe.
A második generációban volt 1-2 egyedem akik túl válogatóssá váltak, odaúsztak az élelemhez, de nem fogadták el. Tehetetlenné váltam, és sajnos idővel elpusztultak - miközben a populáció többi egyedének jó étvágya volt.
Sokszor látom külföldieknél, hogy úgy építik a gömbik akváriumát, hogy ágas-bogas dzsumbuj az egész, és attól lesz a halak számára paradicsom, hogy sűrű növényzettel borított. Ez valóban nagyon tetszik nekik, azonban ügyeljünk arra is, hogy maradjon olyan szakasza is az akváriumnak, ahol akadálymentesen tudnak"tempózni", ugyan is az izgatott, érdeklődő példányok szeretnek cikázni, főleg az üveg mentén, miközben üdvözlik gazdájukat.
Ugyan akkor a nyugisabb és konfliktuskerülő pillanataikban valóban szeretnek meghúzódni a növények levelei alatt vagy egy fa tövében.
Az idő folyamán próbáltam a világos és a sötét aljzatot is. Általában a sötétet szokták hozzájuk ajánlani. Ehhez én azt tudom hozzáfűzni, hogy a gömbhal más halfajokhoz hasonlóan tudja színét váltogatni, annak érdekében, hogy be tudjon olvadni környezetébe. Sötét talaj mellett a fekete/sötét barna mintázata erőteljesebb lesz. A világos talaj mellett pedig inkább a sárgás, világosabb mintázata mutatkozik meg. Én az utóbbit jobban preferálom, viszont azzal számolni kell, hogy abban könnyebben meglátszik az ürülék és az alga.
Azt is szokták mondani, hogy a gömbhalakat zavarja az erős világítás. Én ezt nem tapasztaltam. Ugyan annyira kedvelik a nyílt, megvilágított területeket, akárcsak az árnyas, növényes teret.
Etetés homokos talajos részen. A maradványok könnyedén eltávolíthatók.
Maga az első generáció életciklusa eseménymentesen zajlott azon kívül, hogy egyszer az egyiket láttam felfújódni: a kiváltó ok számomra ismeretlen - nem hinném, hogy az ijedelem okozta volna - de egyszer csak sétáltam az akvárium mellett és láttam, hogy közvetlenül a fronton nyeli a vizet magába a hal, és egyre, és egyre nagyobb lesz, majd ahogy elérte a maximális méretet, elkezdett leengedni. A csoda láttán a pillanatnak éltem, így eszemben se jutott akkor lefotózni, úgy voltam vele, hogy majd legközelebb (2024 van, és azóta se láttam újabb ehhez hasonló mutatványt).
Ahogy korábban írtam, mindhárom nőstény volt. 2019 végén hoztam őket, az első példány kb másfél évvel később pusztult el, az utolsó pedig 2023 elején távozott.
Időközben a csigafarmom is felszámolásra került, mivel az élő tubifex és fagyasztott eleség kiváltotta őket, és ebben az időben már csak 1 akvárium üzemelt.
A második generáció:
Már csak egy példányom volt az első generációból, mikor észre vettem, hogy egyedül nem érzi jól magát a halam.
Ami kicsit paradox, mivel nem egy barátságos természetű halfajról beszélünk. Hiába, hogy három nőstény volt, a territoriális rivalizálás mindennapos volt. De pl. ez sem olyan mint a bettáknál, hogy a nőstények is képesek a betolakodókkal utolsó vérre menni. Ez amolyan "én vagyok az alfa, és tudd a helyed" kergetőzés. De, ha valami érdekeset láttak vagy elhaladtam az akvárium előtt, akkor közös volt az érdeklődés és szinkronban úsztak egymás mellett békésen.
Miután a második példány is elpusztult 2021 nyarán, és a fennmaradó egyed depressziós lett. Többet nem igazán érdeklődött az ételosztás idején felém, folyamatosan bujkált, félni kezdett mindentől. Ha éhes volt elment az ételért, majd visszabújt a levelek közé. Nem nagyon jött elő.
Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy társakra van szüksége, ezúttal többre is.
A halakat nem ugyanattól a kereskedőtől szereztem be, hanem egy Újbudán található ismertebb akvarisztikából. Szintén felutaztam Budapestre, és elhoztam hat nagyon kicsi halacskát. Jóval kisebbeket, mint amilyen a Gen1-esek voltak érkezésükkor. A színük is teljesen más volt. Míg a kifejlett egyedek jellegzetes ezüst alapon fekete foltszerű mintázattal rendelkeznek sárga irrizációval, addig a kicsik szürkésbarnák voltak apró pontszerű foltokkal.
Itt bennem fel is ébredt a remény, hogy közülük lesz egy hímem is (így is lett). Ha biztosra szeretnétek menni abban, hogy a populációtokban legyen hím, akkor az ilyen fiatal példányokat keressétek. Ebben az életkorban még nem többek, mint 1 centisek és nem mutatnak nemi jellegeket.
Igen, az a pici pötty, egy gömbhal ivadék.
Mikor haza vittem a halakt kicsit aggódtam amiatt, ahogy mit fog reagálni a nagy a kicsikre, hiszen nem voltam felkészülve arra, hogy az előre lefoglalt halak ilyen aprók lesznek. Féltem, hogy kinyírja őket.
De szerencsére nem így lett.
Az öreg valószínűleg tisztában volt azzal, hogy fajtársai érkeztek, azonban érezhetett egyfajta "generation gap"-et / értem ezt hormontermelés-, és méretbeli különbségek érzékelésére/ ezért nem vegyült az új jövevényekkel. Természete mit sem változott élete végéig sajnálatos módon.Talán esetleg hamarabb észre vette, ha etetésre került a sor, és olyankor fúriaként vágódott ki a növényzet közül, majd úszott is vissza. Viselkedése ellenére sok időt megélt.
Mikor valaki úgy dönt, hogy törpe gömbhalat vesz, akkor számítson arra, hogy akár 4-5 évre is elköteleződik tartása mellett.
Az új generáció pedig szépen felcseperedett, lassan megjelentek a külső nemi jellegek: a hímnek élénk sárga hasa lett rajta egy határozott sötétbarna csíkkal mely a kopoltyúfedél vonalától egészen a kloákáig tart, valamint a szem körülötti kékes-ezüstös ráncok is megjelentek. A nőstények pedig kivilágosodtak ivadékkorukhoz képest. Az ő hasuk fehér-ezüstös, úszóik környékén sárgásak. Kialakultak a személyiségeik is. És ide értendő az is, mikor korábban írtam, hogy egyes példányok válogatóssá váltak, így ez lett végük (2). Az ő korszakukban egyébként kifejezetten kísérletezővé váltam, hogy mivel etessem őket (de azt hozzáteszem, hogy sórákot sosem keltettem). Volt, hogy fagyasztott eleség mixet vásároltam, ami abszolút pénzkidobás volt, mivel csak a vörös szúnyoglárvát ették meg belőle és a sórákot, de azt se túl lelkesen.
Hím gömbhal.
Az élet úgy hozta, hogy 2022-ben felköltöztem Budapestre albérletbe, és a halaim a szüleimnél maradtak. Esélyem sem volt magammal vinni őket. Természetesen gondos kezekben voltak tartva, de ezidő alatt nem tudtam őket olyan áthatóan megfigyelni.
Nemrégiben saját lakásba költözhettem, így néhány hete újra szóba jöhetett, hogy újra akváriumom legyen, és most értünk a jelenbe.
Jelenleg a második generációmból 3 egyed van, és 4 új jövevénnyel bővült a csapat. Új akvárium, új növények, új lakótársak (törpe szívóharcsák)... de ezekről majd később...
%20pair%202.jpg)
